zúgaWolga

Hetedik hete fáj Ádám hasa, vírusfertőzésnek indult, aztán jött a fosás, a fájdalmak, a nemalvás, az ülninemakarás, sehol semmire, míg végül odáig jutottunk, hogy nem nagyon jár, azt is igen furcsán, többnyire fekszik egésznap, lassan 3,5 kilót fogyott. Fekve etetem-itatom és a karunkban van, ha fáj, éjszakánként leginkább és nem alszunk. Teljesen kicserélték.

A leváltott háziorvosunk a negatív széklet után azzal nyugtatva önmagát és próbált meg engem is, hogy pszichés probléma, anyuka, beszélgessen a gyerekkel. A leendő háziorvosunk meg sajnos tanulmányi szabadságon volt.

A gasztroenterológusunk folyton gondolkodik, míg végül Ádám féligmeddig kiszáradva kerül a Tüzoltó utcai Gyerekklinika sebészetére május elseje estéjén, ahonnan aztán egy sor megaláztatás és odanemfigyelés következtében egy héttel rá péntek este menekülök a gyerekkel haza. A sok negatív vizsgálat eredményeképpen: anyuka, tartson normaflore-kúrát a gyereknek! - felkiáltással engedett utunkra az osztály egyetlen sebésze a sebészeti 24 órás ügyeletének 12. órájában - ez nem sebészeti eset - szétttárván a karját.

Ennél jobban már nem is tárhatta volna, doktorúr, de ha azt a tervezett irigoszkópiát nem halasztja el, nem kapott volna Ádám feleslegesen megint kétlórugásnyi antibiotikumot és nem szenvedett volna újra többmint 2 hetet. Ugyanis a sok ezután következő, az I. sz. Klinikán végzett vizsgálat közül, végre (!) ez a bélfeltöltés és röntgennel fényképezés lett nem negatív eredményű. Szépen haladtunk ezen a klinikán, minden flottul ment, kellemes légkör, kedves orvosok, gyors vizsgálatok, míg tegnap eljutottunk a sztárgasztroenterológushoz - megjegyzem véletlenül, én nem akartam hozzá, vagyis őszintén titkon reméltem, de most már látom rosszul tettem. Ugyanis irigoszkópia után egy sebészdoktor hívta fel, hogy vizsgálja meg Ádámot, mivel endoszkópia kellene neki. A tegnapi baljós nap délelőttjén el is jutottunk hozzá. 

Amikor is - nem kötözködésből, ahogy ő mondta -, de miért nem megyünk vissza a Tüzoltó utcába az xy doktornőhöz - aki mellesleg nem is látta a gyerekemet, nem tudott 2 emeletet liftezni, mert Ádám nem akut eset, és telefonon konzultált az ittésmost nemminősítem sebésszel. Mert milyen jó szakember. És miért nem megyek vissza a csak gondolkodó heimpáloshoz. Na miért is??? Talán mert múlt héten a vérvételt tartotta az összes lehetséges vizsgálatnak a részéről! Ezután jött a nemcsakénvagyok a városban jószakember... Még fel sem ócsudtam a megdöbbenéstől, amikor közölte kioktatólag, hogy az endoszkópia gyerekeknek másfél órás altatásban készül és nem egy egyszerű vizsgálat. Naekkor kellettvolna megkérdezzem - de ilyenkor nem vág az agyam meg amúgy sem vagyok ilyen -: Mennyibe kerül ez doktorúr??? Aztán pontot tett a végére azzal, hogy a nemtudommilyen vastagbélbetegség, ami az ő szakterülete, nem szokott előfordulni 5 éves kor alatt és különbenis 4-5 hónap a kilalakulása, vagyis megtudtam, hogy eza hathét kutyafasza volt. Talán fertőzése van a gyereknek!??? Vagy fertőzésecske, nemigaz? Nemkívánom a kedves doktorúrnak, hogy az ő gyereke kerüljön ilyen állapotba! Aztán nagykegyesen adott egy időpontot 2 hét múlvára - mert ő szabadságon és konferenciázik - az endoszkópiára, különben is a gyereknek jó a keringése, a szíve, mi az a két hét neki, amúgy meg hagyjuk abba a diétákat és lássuk a medvét. Mert az én gyerekem hetedikhete nemmás, mint egy kísérleti alany. Lehet, hogy rossz napja volt a doktorúrnak, mert szabadságról hívták be helyettesíteni, de ha Bob Dylannek van rossz napja - mint talán anno egy éve -, az csak egy rossz koncertbe kerül és annak az árába, ez viszont a gyerekem állapotának romlásába és bele sem gondolnék, hogymég mibe kerülhet... 

Betelt a pohár, elég a megalázó, nagyképű, empátianélküli orvosokból! Eddig orvos a gyerekemnek nem nagyon segített, kivéve a jóismerős által ajánlott neurológust, aki bár nem talált neurológiai problémát, felkarolta Ádámot és teljes-részletes kivizsgálást kezdeményezett újra! Neki köszönhetjük az irigoszkópiát és az előrelépést. És kivéve egy nővért a sebészeten, aki tényleg tett Ádámért nemkeveset. Honoráltam is.

Holnaptól másvilág lesz. Most én borítom rá az orvosokra a kálváriánkat, Ádám szenvedését, állapotát. Én csapok az asztalra, ha kell és készítem a borítékokat. Kedves rokonunk által - amiért nem győzök eléggé hálás lenni neki - előkészítve megyünk a Heim Pálba, mert másképp a kedves magyar gyermekorvosok - tiszteletakivételnek - megvárnák, amíg akut esetté válik a fiam, hiszen olyan jó a vérképe, a keringése, a szíve. Csupáncsak elfogy közben és járásképetelen lesz, a fájdalmakról nem beszélvén, ugyanmár anyuka, beszélgessen el egy kicsit a gyerekkel és tudnak még várni egykétháromhetet, hónapotévet...