Gondoltam, írok pár szót a gyermekekről. Mostanság kevésbé találkozom a barátokkal, éppen a mobilom sem működik - bár ez nem olyan nagy baj :-) -, és nem vagyok jó társaság sem. Leszezmég ígyse, nemdebár?

András nemsokára 4 éves lesz. Beszél és beszél, jobbára be nem áll a szája. Mindig kommentál valamit vagy megfigyel, összefüggéseket teremt - például a sárgából és a kékből keverik a zöldet - és MINDEN érdekli, a bolygóktól Isten létéig minden a terítékünkön van. A memóriája igen jó, hamar megtanul verseket, dalokat és énekli is azokat nagy kedvvel, sokszor egymásután, nemmegunva. Múlthéten egyik napról a másikra elkezdett figuratívan rajzolni: házat, embert és biztosan színez már majdnemmindig a vonal mögött maradva, a kedvencei pedig saját elmondása szerint a lányos színek. Melyek azok? A piros, a bordó, a narancssárga és a rózsaszín. Hiába mondom neki, a színek azok színek, nem fiúsak vagy lányosak. Naponta biztosít nemmúló szeretetéről és nagyon igényli a testi közelséget, a gyakori kontaktust. Fél a sötétben, makacs, kitartó, nem feledi, amit megígértél neki és igen, szófogadatlan is tud lenni. Mindent megért, amit elmagyarázol neki, de a dac még erősebb és naponta összeméri kitartó erejét véges türelmünkkel. Nagyon szereti és féltveőrzi Ádámot, bár elkezdtek lökdösődni és verekedni, viszont órákig együttjátszanak egyegy szép szombat délelőtt. Síelni tanul heti kétórában - csak az a fránya felfelé gyalogolás nelenne (!) - és zeneoviba is jár. Jó a ritmusérzéke és minden zene felé nyitott. Érdeklik a nyelvek és jó érzékkel utánoz angol és német mondatokat. Hatalmas vágy és szeretet van benne a kisbabák iránt, egész tavasszal azt hajtogatta, hogy ősszel kistestvére születik. Ismeri a halál fogalmát, amennyire kell, idén ősszel először volt temetőben világítani, és a minap megkérdezte: - Anya, ha meghalok, újraszületek majd a Földre? És az ehhez hasonló kérdések fölött pislogva nézünk egymásra az apjával, "honnan merítette ezt a gyerek" kérdésével a szemünkben.

Ádám végre túl van a betegségen, azt is írhatnám, nagyonél. Még a kórházban három hét alatt megtanult beszélni, azóta nem hagyja abba. :-))) Szépen megy neki, bár még a mondatszerkesztéssel és egykét szóval, nyelvtani szabállyal gondjai vannak. A szemüveg helyett szemügét; anya autója helyett anyájé autóját mond stb. De nincs beszédhibája - ahogy a bátyjának sem és korához képest széles a szókincse. A mozgása néha még bizonytalan, de egyfolytában jönmegy, futkos, tipegtopog, izegmozog, ugrál. Evés közben képetelen egyhelyben megülni, ha más nem, a lába vagy a válla folyamatosan jár. Bár szépen evett már, újra etetni kell. Kedvencei az autók és a vonatok, azokkal képes órákat játszani. Ő is szerepjátékozik, mindegyik legófigurának neve és identitása van. Október végéig legelte a málnát a bokrokról és vadászta a folytonérő eperszemeket. Sokkal nyitottabb az ételekre és vállalkozó szellemű, bár a tejberizst ma sem hajlandó megenni. Biztos kézzel fogja a ceruzát, szép csigavonalakat rajzol, de a színezés még nem érdekli. A bátyjára felnéz, mindenben követi és utánozza, minden csibészségben benne van. A puszija mindent megér, ő is bújik, de önállóbban alszik el. Andrissal együtt követeli a napot a mese után, és ő is lelkesen meséli, mi történt vele aznap. Ha nem hagyjuk szóhoz jutni, a szánkat megfogja, végső elkeseredésében sír. Sértődékeny, a hiszti nagymestere, bár eleddig a földönordítással még semmit nem ért el. Imád táncolni és elkezdett énekelgetni. A bohóckodás lételeme, szinte mindig benne van; a mosoly, a vidámság és a móka lengi körül a nap nagyrészében.