zúgaWolga

Régóta figyelem a madarakat, ahogyan mozgolódnak reggelenként, kutatnak ennivaló után ezekben a nagy hidegekben, amikor a hó alól sem sikerül cefrés almát kiásni, és a rigók is józanok maradnak, nem repül a teraszajtónak részegmadár. Nem először jutott eszembe a napokban, hogy már régen szeretnék egy madáretetőt, de sokszor bevillant a képbe a macskánk — Töpörtyű ,— aki igen szeret fáramászni.

Aztán eljövend a szilveszter napja, mikoris otthon ült az egész család, így elkészült a panorámás madáretető, és eledel is került belé a helyi gazdaboltból. Mi boldogan lestük a cinkéket, verebeket, ahogyan odarebbennek felkapva egy-egy magocskát, és huss visszaszállnak. Drága nagyanyám is értékelte tettünk, így adott nekik egy jókora szalonnabőrkét. Nem voltam rest, gyorsan kiakasztottam nekik a fa egyik ágára.

Aznap délelőtt főzés közben furcsa dologra lettem figyelmes a konyhaablakból. Töpörtyű a teraszunk korlátján jött-ment — ahova elég ritkán ugrik fel —, és szaglászik a levegőbe. Aztán leült és bűvölni kezdte a madáretetőt, mert rájött, onnan jön az illat. Ebéd után sétálni indultunk a közeli erdőbe, ahol hószobor is készült, majd a szálingozó hóban hazaérve már láttuk, a szalonna komoly hiba volt részünkről, Töpörtyű a madáretetőben várta a madarakat. 

Ma reggelre eltűnt a szalonna, hogy a macska vagy a róka vitte el, lehet találgatni, bár hozzánk bejár a róka, így az sem lehetetlen. A madarak pedig be kell érjék a magocskákkal, azok ugyanis nem vonzzák annyira a húsevőket. 

Ezzel a vidám történettel kívánok mindenkinek boldogújévet, de leginkább azt, hogy 2011-ben sikeresen megvalósítsa álmait, vágyait, elképzeléseit, és legyen ereje végigvinni azokat!!!