Van úgy, hogy álmodok egy régi ismerőssel - mostanában többször megtörtént -, és ráül az egész napomra. Legtöbbször rossz felébredni, felkelni meg egyenesen semmi kedvem. Szeretnék még tovább álmodni, aludni, mert az igen jó! Vajon létezik-e olyan, hogy két régen találkozott ember egymásról álmodik ugyanazon az éjszakán? S vajon előfordulhat-e, hogy ugyanazt? Persze egyből rávágjuk: NEM! De biztos ez a határozottság? Hiszen vannak erős kötöttségek, kapcsolatok, többezer kilométerre lévő emberek azonos időben való egymásrahangolódása. Akkor miért ne létezhetne ez az álmokban, vagyis éjszaka?
Miért ne találkozhatnánk egy másik síkon, más időben és más valóságban?
Vajon miért bukkannak fel teljesen váratlanul rég feledésbe merült személyek álmainkban, ha hétköznapi valóságunkban nem játszanak már szerepet. S miért vannak visszatérő álmok visszatérő szereplőkkel? Annyira keveset tudunk az álomról, arról az időről, amit alvással töltünk. (Vagy mégse.)
Egyik kedvenc regényem A gólyakalifa Babitstól. Ahol a főhős álmában másik életet él, más helyen, más szereplőkkel. Csak az egyik igencsak zaklatott élet erősen át- és belenyúl a másik életbe, s közvetve ez lesz a főszereplő veszte.
Szeretek aludni és igencsak szeretek álmodni. És bár keveset tudok az álom szimbolikájáról, azért fejtettem már meg több-kevesebb sikerrel álmomat.
Figyeljük tehát az éjszakai jelzéseket, mert lehet, hogy fontos üzenet érkezik számunkra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.