zúgaWolga

A napokban fejeztem be Sofi Oksanen Tisztogatás című regényét, amely számos díjat nyert el. A mai kor kíméletlen valóságát párhuzamba állítva a sztálini idők nyomasztó és hazug valóságával két ember történetét összefűzve kerekedik elénk két kiszolgáltatott nő élete. Egy soha meg nem tört, meghasonlott idős asszony és egy modernkori testilelki rabszolgává tett fiatal nő sorsszerű találkozásának, és egymásrahangolódásának pillanatai közben rálátunk a múltra, amely nemcsak az öregasszonyé, hanem a lányé is egyúttal. Rálátunk arra a múltra, amely hazugságokkal és megaláztatásokkal teli, amikor sokan még saját maguknak sem mondtak igazat, amikor a színjáték akár kölcsönös lehetett egy életen át. Nem egyedi megtörtént eset a posztszocialista országokban, hogy ügynököket állítottak rá rendszergyanús emberek rokonaira, akik később akár házasságot is kötöttek a megfigyelt személlyel.    

De ha már tabudöntögető témáról esik szó, ne feledjük Polcz Alaine Asszony a fronton című regényét, amely ugyanolyan hitelesen és nyíltan szól a nők ellen elkövetett erőszakról, mint a fent nevezett könyv. Zara, a fiatal lány története pedig összecsengeni látszik Hajdu Szabolcs Bibliotéque Pascal című filmjével. Mindkettőben erős szál a közösmúlt a keleti blokkból jelenre kivetülő hatása. 

Már a történet olvasása közben eszembe jutott Recsk, persze nem véletlen. Többször próbáltam megvásárolni a kötetet, sikertelenül. Most újra belekezdtem Böszörményi Géza  Recsk című könyvének beszerzésébe, és sajnálattal tapasztaltam, hogy több könyvterjesztő és eladó nem tudta beszerezni. Ekkor támadt az ötlet — amely már hamarabb is jöhetett volna —, felhívtam a kötetet kiadó Széphalom Könyvműhelyt, ahol egy kedves hölgy tájékoztatott, jöjjek nyugodtan, van belőle. Így körülbelül félóra múltán a könyvet megvásárolva ballagtam a Városligeti fasoron a Bajza utca felé, szálingózott a hó, és nagyon furcsa érzésem támadt. Nem vagyok politikus alkat — a szó klasszikus értelmében —, de azért mindig érdekelt a politika valamelyest, mivel szorosan összefügg a sorsunkkal. Most valahogy az az érzésem támadt, hogy hiába ez a hiánypotló alkotás, a kíméletlen szembenézés a múlttal vásznon és papíron egyaránt, ha a könyv halomban áll a kiadó raktárában, és a terjesztők nem rendelnek belőle, nem nyúlnak utána, nem teszik ki a könyvespolcokra, a könyvtárakban nem kölcsönözhető, mert csak egy példány áll a rendelkezésünkre. Hiába, ha még a régi beidegződések működnek továbbra is, ha a mélyben nem változnak a struktúrák, csak az üres felszín az úr, és sokan talán nem is tudják ma sem, hogy létezett Recsk, hogy ott mi is történt, és hogyan próbálták mindezt eltitkolni évtizedeken keresztül.