Az ember jódolgában válogat. Ez igen, ez nem, ez tetszik, ez nem. Ezt megveszem, ezt nem. Milyen furcsa is az élet, hogy fontosnak érezzük a tárgyi valóságot, míg tehetnénk másképpen is.
Ülhetnénk Tibetben egy barlangban és meditálhatnánk naphosszat, és eltelne az élet. Kérdés, hogy mit tud egy tibeti szerzetes az életről? Valószínűleg mindent. Már amit érdemes tudni. S mi az, amit nem? Nem tud a plazmatévé technológiai újdonságáról, nem tud a cellulitiszről, nem ismeri a Massive Attackot és valószínűleg Mozartot sem hallott soha életében. Nem evett Milkacsokit, nem ízlelte egy igazánjó Primitivo kesernyés ízét sem. És nem került olyan döntés elé sem: megvegye-e a hidromasszázskabint török gőzfürdővel.
Mi lenne, ha holnaptól nem lenne semmink, csak ami vagyunk, mi, legbelül? Mi lenne, ha a tárgyi valóságunk eltűnne. Nyomtalanul. Örökre. Ám a tudásunk megmarad és emlékeink sem törlődnek. Amiért is vagyunk, akik vagyunk. Teljes életet élhetnénk? Mint az a tibeti a barlangjában? Úgy gondoljuk, nekünk jobb, hogy ismerjük evilágot. De ugyanúgy ama szerezetes is vallhatja, hogy neki azért jobb, mert nemismeri evilágot. Hol van az igazság?
Noigen. Míg töprengünk, kicsit készüljünk erre is. Előbbutóbb eljön az ideje. És még az is előfordulhat, hogy megmérettetve a meditáló tibeti teljesebb életet élt, mint mi, akik annyi mindent halmozunk magunkköré.
Persze neadjaIsten - vagy inkább adja -, hogy a hidromasszázskabinban török gőzfürdővel olyannyira ellazuljunk, hogy felérjen egy tibeti meditációval abban a bizonyos barlangban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.