zúgaWolga

Történt egyszer - egy nagyvárosban, hogy Don Michele felesége pár értékes Versace táskát egy nejlonzacskóba rakott és betette a szekrényébe. Aztán eljött a költözés-festés ideje és csak a táskászacskó maradt a kiürített lakásban. Ott feküdt a sötét szekrény mélyén, amíg egy kéz ki nem nyitotta a szekrényt szatyrot keresvén. Don Michele mindenese, Marius biztos és határozott mozdulattal rázta ki a pár értékes táskát a földre. 

Aztán a táskáknak nyoma veszett.

János a telefont a fülétől eltartva vezette a kocsit. Annyira süvöltött Don Michele felesége. - Hol vannak a táskák? Mondd meg az embereidnek, hogy felsorakozva hozzák vissza a táskákat még ma. Ha még az enyém lenne, hagyján, de Don Michele lányáé, aki tisztíttatni hozta a táskákat a városba. János nem hagyta annyiban, a maga embereit védte, de a Marius fajtájáért nem kezeskedethetett. Ismerte őket, mint a rosszpénzt.

János bosszankodott, fel is hívta az embereit, akik mit sem tudtak a táskákról. Még meg is üzenték Don Michele feleségének, hogy nekik holmi flancos táskák nem kellenének, mert az ő asszonyaik hogyan is néznének ki azokkal a zöldségpiacon a falujukban, és bizony, ha elvinnének valamit, az értékes lenne. János aztán Mariust vette elő. Legyenek meg a táskák, ha a világvégéről kerülnek is elő. 

És lásscsudát! Mikor János délután Don Michelével beszélgetett megjelent Marius két embere, Daniel és Samuilâ kezükben a táskákkal mosolyogva sompolyogtak. Mégcsak nem is szégyenlették magukat. János meg rájukpirított: - Fiúk, mint a szarkák, összeszedtek mindenfélét? Akkor most ittmaradtok egy nap közmunkára. De Daniel és Samuilâ hirtelen nem értek rá, menniük kellett sürgősdologra.

János Don Michele feleségének csak ennyit mondott: - Látod, a te honfiaid! Amire Don Michele felesége nagyon haragos lett.

János felesége pedig elgondolkodott, és látta magaelőtt a két szarkát, amint hazavitték az asszonyaiknak a drága táskákat, megnyugtatván őket, azok már nem kellenek Don Michele feleségének. Az asszonyok nagyon megörültek, rögtön ki is pakoltak olcsó, párcentes táskájukból és berendezkedtek a drága kelmékben. A kopottas szőrőket elsimították, nedvesruhával kicsit megtisztíották és gondosan berakták a megrepedt rekeszekbe a mindennapi szükségeket. Amikor is szaladtak haza férjeik: - Asszony, add a táskát, mert vissza kell vinni, Don Michele felesége őrjöng. Azok pedig csalódottan pakolni kezdtek, mire a türelmetlen férjeik kiborították a táskákat és szaladtak Don Micheléhez.

Következő vasárnap Don Michele megkérdezte Jánostól, hol vannak Marius emberei? Volt okuk távolmaradni. Templomba mentek, mert odajártak, mindenvasárnap. Pár Miatyánk és az Istentisztelet végére már tisztának érezték magukat, és nem is értették, hogy János felesége miért is botránkozott meg annyira a történteken.