Ma, bécsi tartózkodásunk utolsóelőtti napján — míg a gyerekek aludtak —, elbúcsúztam a várostól és bementem végre a lépcsős temlomba. Csodaszép picike kis templom. Gyönyőrű színes üvegablakokkal és karcsú, magas boltívekkel. Majdnem egyedül voltam. Elmondtam egy Miatyánkot és gyújtottam egy gyertyát. És megfogadtam, hogyha megérem a 64. születésem napját, akkor visszatérek ide és gyújtok mégegy gyertyát. Akkor érek majd el Kosztolányitól Nemes Nagy Ágnesig.
Ezt ma délután képernyőre vetettem, ha esetleg az évek súlya alatt feledném. Ha pedig már nem itt leszek, kérem a családomat, jöjjenek el és emlékezzenek énreám. Mindörökkéámen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.