Pár hete meglátogattuk a gloggnitzi Mamát - ahogy a gyerekek emlegetik -, és összekötöttük egy kis síeléssel. Andris sokat ügyesedett Szilveszter óta. A fiúk a Mamánál aludtak, mi a semmeringi hágón található parasztgazdaság egyik kiadó szobájában, barátainkkal. A gyerekekért jöttünk/mentünk, de legalább reggel/este szusszantunk egyet és beszélgettünk, játszottunk, pihentünk, kettesben voltunk. 

Mama a 3. emeleten egy apró lakásban lakik egy társasházban. A házat szinte csak idősek lakják. A gyerekekkel fel és le kell menni, és beszélnek közben és nem lehet befogni a szájukat. Mi a síléceinket és a bakancsokat Mama pincerészében tartjuk, amiket ki kell hoznunk onnan, máshogy nem tudunk sízni. Nemdebár?

Mama a minap levelet kapott a társasháztól, amelyben benne foglaltatott, miszerint  csapkodtuk az ajtót, hangoskodtunk a lépcsőházban és zajongtunk a pincében. ??? Nem vagyunk egy csendes, lábujjhegyenjáró család, nade olasz familia sem. Az életünk zajjal jár. Ha síruhában és télibakancsban végigmegyünk a lépcsőn 2 kisgyerekkel, az ugye nem ugyanaz, mintha balettcipőben suhannánk felfelé. 3 és 4 éves fiamat próbáltam csitítani minden alkalommal, node ők beszélni akartak, sőt beszéltek. Korosztályos sajátosság. Mit tehetnék ellene?

Ez a tisztes osztrák állampolgárokat igencsak zavarta. Mert ott nincs zaja az életnek. Minden csendes, rendes, szagtalan. Zajtalan. Egy vidéki városban különösen. A helyi kocsmából kinéznek és megnéznek. 

Mama osztrák állampolgár, régóta ott él. De ausländer marad, hiába próbál beilleszkedni. Végigdolgozta az életét, mégis szociális kiegészítésre szorul a nyugdíja, mivel a román állam nagyon keveset ad, Ausztriában meg jóval kevesebbet dolgozott, mint otthon Erdélyben. Soha nem bújt ki a törvények alól, becsületesen adózott, de a "becsületes" osztrák munkaadói persze nem jelentették be ahogyan és annyival-amennyivel kell. Ezért kiegészítést kap, amiért retteg, hogy elvehetik tőle, ha túl gyakran látogatja meg az unokáit, akik több más országban laknak. Retteg, hogy a szociális bérlakásból - amiben lakik - kiteszik valamiért. Például mert hangoskodnak az unokái a lépcsőházban... Vagy a lakásban kicsit futkároznak és kiabálnak... Erre mit mond Andris? - Mama, ha azt akarod, hogy csendben legyünk, akkor kapcsold be nekünk a tévét! Mit mondhatnék erre én? Kérdőn felvonom a szemöldököm!

Most akkor mi ne látogassuk meg Mamát az unokáival - akikkel, mint minden nagymama, szeretne találkozni -, mert hangosak a gyerekek. Vagy ő ne vonatozzon hozzánk, mert elveszik a nyugdíját, ha "túlsokat" találna jönni. Itt jegyzem meg, legutóbb karácsony előtt járt nálunk. 

Hogyan is van ez kéremszépen? Hol vannak itt az alapvető emberijogok?