Harmincon túl már másképp kelsz az ágyból. Nem pattansz, nem vagy kész kétperc alatt - najó, ez sosem volt igaz. A reggeli kávé már több mint megszokás. Jobb esetben jár hozzá valami étek is.
Harmincon túl már - jobb esetben - nem szívsz cigarettát, s ha néha belemész az éjszakába és a vodka mellé belekóstolsz, napokig súrolod a fogad hiába. De iszol, leginkább esténként egy pohár vörösbort. Harmincon túl... Mert az egészséges. Próbálsz sokat inni, egészségesen élni.
Valahogy mégsem javul a helyzet külsődet illetőleg. Vége lassan a "majd ha lefogyok" fogadkozások idejének.
A szembenézés ideje kezdődik.
Pedig holvagyunk még a híres harminckettőtől és a krisztusi harmincháromtól, a hatvantól vagy mit tudunk mutatni a Polcz Alaine-s nyolcvanhoz vagy a szabómagdás kilencvenhez képest?
Ezért is ideje van a nőiességnek, az asszonykornak és az anyaságnak. Ideje felnőni. Ideje.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.