zúgaWolga

Marci az ágyon elnyúlva figyelte, ahogy közeledik a tavasz. Már nagyonvárta, hogy kimehessen bóklászni az udvarra és a benti kisollójával levághassa a gazt, a frakkos nyesőollót utánozva. A tavasz hólepte szárnyakkal repült fényt és meleget hintve körbe, hogy a bimbók kifakadjanak és harsányzöld legyen újra a táj. Jutott a három hatalmas nyárfára és a kicsinyükre is. A hajnal fénye vissztükröződött a törzsükön és hajladozva adták tovább a hírt: ittatavassssz, ssssssssz. 

Marci letörve és kétségbeesve tapasztotta kis arcocskáját az ablakra aznap délután. Esett a hó, nagypelyhekben hullott. Bezzeg Mikuláskor hiábavárták. Demost ittvan és nemkellene. - Anya, mikor lesz már tavasz? Megint esik a hó? Hiába nyugtatás, hiába minden, nekikeserdett.

Azért mégis belopózott újra és virágszirmokat szórt a tájra, hogy nyíljon az aranyeső, hogy sárguljanak a nárciszok és virítson az ibolya. Marci minden virágot számontartott, mindnek ismerte a helyét. S ahogy fokozatosan zöldbe borult a kert, a közeli erdő és a szántók, úgy kezdett susogni a három nyárfa a kicsinyükkel. - SSSSSSSS, SSSSSSS, SSSSSS, sssssz, hová mész mareggel Marci? - Óvodába, ma is - felelte Marci a reggelijáték mellől felnézve. - Csrrrrr, csrrrr, hát te nem tudod, hogy odamegy már mindenreggel mióta - csobbantott Sajgópatak a kertvégéből.

Mikor délutánonként hazajött, elsőútja a tornácra vezetett, leült a szélére és lábátlógatva vidáman intett susogó barátai felé. - Hogy vagytok, mi történt, amíg nem voltam itthon? - Csrrrrr, csrrrr, Katinéni krumplit vetett és megkapálta a borsót, Pistabácsi meg már koránreggel elesett a biciklivel a boltból jövet, meg is szidta Juliskanéni, miért ivott pálinkát! A kis Katinka ma nem ment óvodába, mert fájtlalta a hasát, ám igazából nekem megsúgta, hogy csak velem akart lenni és gátatépíteni. Lacika meg egy kiscsirkét úgy megnyomorgatott... - SSSSSSSS, SSSSSSS,SSSSS, ssssz, csend legyen, te locsogó, Marci nem erre kíváncsi. SSSSSSSS ma kinyílottak az első írisssszek és dong a mező a méhektől, az akácok édes terhüket ringatva integetnek a túlpartról. Nemssssokára itt a finom bodzassszörp ideje és ha pirosssfejű pipacsot látsz majd, hamarosan velünk leszel napközben is.

Így beszélgettek napmintnap, várva az éltető esőt, a drága napsugarakat és a fellegeket hajtó hűsítő szellőt. S ahogyan reggelenként egyre többet susogtak a nyárfák és cserfes Sajgópatak szája be nem állva csobogta a híreket, olyan észrevétlenül jött el a nyár és hajlott a későmájus koranyári júniusba, hogy Marci megkezdje első iskolaelőtti és utolsó óvodautáni szünidejét.